Intézménymutató:
Romaniai Tarsadalmi Demokracia Partja /Partidul Democratiei Sociale din Romania PDSR/
2001. október 29.
Ioan Rus belügyminisztert választotta meg elnökévé a Szociáldemokrata Párt Kolozs megyei szervezete okt. 27-én tartott tisztújító közgyűlésén. A párt tiszteletbeli elnöke a megyei szervezet volt elnöke, Grigore Zanc, alelnöke pedig Vasile Soporan prefektus lett. A testület helyi szinten is elfogadta a Romániai Szociáldemokrata Párt (RSZDP) és a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja (RTDP) Kolozs megyei szervezetének fúziójáról szóló határozatot. - Magyarország egy olyan "belső anyaországot" akar létrehozni a romániai Hargita, Kovászna és Maros megyékben, amely főszerephez jutna Erdély többi részének fejlesztésében is és ezzel gazdasági ellenőrzés alá próbálja vonni a térséget - jelentette ki Ioan Rus belügyminiszter, az Erdély szociáldemokrata programja című dokumentumot ismertetve. A miniszter szerint a román nacionalizmust az európaiság jelszavával nem támogatják, a magyar nacionalizmus abban a formában jelenik meg, hogy szükség van a romániai magyar közösség önazonosságának megőrzésére és a magyar nemzethez való tartozás. - Hargitában és Kovásznában a románok diszkrimináció áldozatai etnikai hovatartozásuk miatt, ebben a térségben a román állam jelentős mértékben elveszítette a fennhatóságát - szögezte le a belügyminiszter. Ioan Rus szerint a magyar propaganda egyik alapelemét jelenti az, hogy ösztönzik az erdélyi és az ország többi részén élő románok közti ellentéteket. A belügyminiszter úgy vélte, hogy a státustörvény éppen "az elmagyarosítást" szolgálja. Az ülésen szintén jelenlévő Kónya-Hamar Sándor képviselő, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke tiltakozásképpen elhagyta a termet. "A döbbenetes számomra leginkább az, hogy tíz év után is a magyar veszély felemlegetése történik meg. Amikor 1992-ben Ion Iliescut új elnökként beiktattuk tisztségébe, ugyanezeket a szavakat hallhattuk. Mindenki felállva tapsolt a parlamentben, csak az RMDSZ-frakció maradt ülve. Ezek a megfogalmazások tíz év után is érvényesek lennének?" - tette fel a kérdést a képviselő. /Ioan Rus az RMDSZ-t és a magyar kormányt bírálja. Kónya-Hamar Sándor tiltakozásképpen kivonult az ülésről. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 29./
2001. november 12.
Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke szemében: a PER régóta vörös posztó, a neptunfürdői informális találkozó óta a püspök a PER-t a román hatalom érdekeit kiszolgáló eszköznek tekinti. A püspök Neptuni jelentés címen, nov. 8-án keltezett közleményében ezt leszögezte: "a PER-nek a romániai magyarságot minden áron - akár saját akarata ellenére is - "boldogítani" akaró becses vezetői, a PDSR iránti csodálattól áthatva, "precedens nélküli" eredményekről és "egyedülálló példákról" áradoznak". Gyarmath János, a Romániai Magyar Szó főszerkesztője nem közli Tőkés közleményét, hanem saját véleményét. Gyarmath minden alkalommal hangsúlyozta, mennyire nem ért egyet a püspökkel, most is ezt tette. Megmagyarázta, hogy ha sokszor feszült is a viszony a kormánypárt és az RMDSZ között, jó néhány téren jelentős elmozdulás történt. Többek között az anyanyelvnek a közigazgatásban való használata, az oktatás, az egykor államosított ingatlanok visszaszármaztatása, a közbirtokossági erdők visszaadása terén. /Gyarmath János: Csak veszőparipa? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 12./ / Tőkés László református püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke Neptuni jelentés címen állásfoglalást adott ki azzal kapcsolatban, hogy néhány hónapja a Project on Ethnic Relations (PER) kiadásában megjelent a Politikai akarat: Románia a nemzetiségi alkalmazkodás ösvényein (Political will: Romania's path to ethnic accomodation) c. jelentés a 2001. február 22-24-i predeáli szemináriumról, amelyet a PER kezdeményezett, s amely az RMDSZ, a román politikai pártok, a kormány, valamint a NATO, az Egyesült Államok és a szervező PER képviselői részvételével számba vette a román-magyar viszonyt a 2000. évi választások nyomán. Tőkés László szerint a PER "elhíresült politikai botránnyal", a Neptun-üggyel hívta fel magára a figyelmet működése elején, amit állítólag az RMDSZ is elítélt. A tb. elnök szerint a "Tokay György, Borbély László és Frunda György nevéhez fűződő, a posztkommunista román hatalommal való, mandátum nélküli, titkos tárgyalások és egyezkedések - mint utóbb sajnálatos módon beigazolódott - hosszú távon meghatározóak voltak az RMDSZ politikájára, és nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy az RMDSZ mostani - gyászos - protokollum-politikájának is az elhibázott kiindulópontját jelentik". /Neptuni jelentés. Tőkés László "gyászosnak" nevezi az RMDSZ "protokollum-politikáját" = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 12./ Az RMDSZ nem állítólag /ahogy a lap írja/, hanem valóban elítélte a Neptun-ügyet.
2001. november 14.
A Politikai akarat: Románia a nemzetiségi alkalmazkodás ösvényein c. PER-kiadvány előszavát közölte a lap. "Amikor a PER 1991-ben megkezdte romániai munkáját, a felek közötti bizalmatlanság olyan mély volt, hogy csaknem egy évbe telt a román hivatalosságokat és a magyar közösség vezetőit meggyőzni arról, hogy ugyanahhoz az asztalhoz leüljenek. De amikor ez végre megtörtént, egy olyan hosszú távú és állandó, kivételesen sikeres politikai folyamat indult meg Romániában, amely az országot az e téren elérhető megvalósítások példájává emelte." - így kezdődik a szöveg. 2001. febr. 22-24. között a PER szemináriumot tartott Predealon, hogy felmérje a román-magyar viszonyt a 2000. évi választások nyomán. Az új kormánypártnak, a PDSR-nek és az RMDSZ-nek sikerült kidolgoznia egy megegyezési protokollumot. Predealon a részvevők között voltak az Elnöki Hivatal képviselői, a kormány tagjai és a politikai pártok, a NATO, az Egyesült Államok külügyminisztériuma és romániai nagykövetsége képviselői. A nyugati résztvevők hangsúlyozták, hogy az etnikumok közötti viszonyok megváltoztatása terén Románia messzebbre jutott, mint a legtöbb közép-kelet-európai ország. Megjegyezték, hogy ez nemcsak az RMDSZ kormánykoalícióban való részvételének eredménye (1995-2000), hanem a 2000-es választások után megkötött - precedens nélküli - RMDSZ-PDSR protokollumoké is, amelyek egyedülálló példák egy olyan régióban, amely telve van etnikai feszültségekkel és konfliktusokkal. /Előszó. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 14./
2002. május 8.
A Kolozs megyei RMDSZ–RTDP protokollum aláírásának egyik feltételét a dési Andrei Muresanu líceum második magyar tannyelvű osztálysorának beindítása képezi. A dési magyarság egyik legfőbb oktatási gondja már évek óta a helyi magyar nyelvű középiskolai oktatás szegényes profilválasztéka. Egy magyar kilencedik osztály működik a kisvárosban, de ennek szakmai arculata — informatika — már eleve gátló tényezőként hat azokra a nyolcadikosokra, akik nem reál beállítottságúak. Amennyiben az informatika osztálysorral párhuzamosan egy humán jellegű is beindulna, nagyot lendülne előre a dési magyar oktatás kereke - mondta Kalapáti Jolán tanár. /Szabó Csaba: Politikai döntést várnak iskolaügyben. Még egy magyar osztálysort kérnek. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 8./
2002. november 21.
Octav Cozmanca közigazgatási miniszter felszólította Ioan Rus Fehér megyei PSD-elnököt, ne folytassa a Batthyaneum visszaszolgáltatása ellen indított pert. Az RMDSZ intenzív lobbit folytat a kormánypárt illetékeseinél annak érdekében, hogy a PSD elálljon a két éve húzódó pereskedéstől. A kormánypárt Fehér megyei szervezete legutóbb másodfokon veszített pert a római katolikus egyházzal szemben. A gyulafehérvári Batthyaneum könyvtárat 1999-ben szolgáltatta vissza az akkori Isarescu-kormány a római katolikus érsekségnek, ám a jelenlegi kormánypárt jogelődje, a PDSR a bíróságon támadta meg a kormányrendeletet. /Rostás Szabolcs: Lemond a PSD a Batthyaneumról? = Krónika (Kolozsvár), nov. 21./
2003. szeptember 2.
Az Udvarhelyi Híradó Levélbontás rovarában a levélíró emlékeztetett Verestóy Attila szenátor állítására, aki "Verestóy Attila szenátor megerősíti: az RMDSZ nem hajlandó a baloldallal szövetkezni (UH, 2000. aug. 15.). című interjúban leszögezte: "az RMDSZ jövendő szövetségesei semmiképp nem a baloldal táborából kerülnének ki." A következő kérdés arra vonatkozott, hogy Toró T. Tibor, a Reform Tömörülés elnöke kijelentette, az RMDSZ-en belüli posztkommunista erők az RTDP-vel szeretnének szövetségre lépni. Erre reagált a cikkben Verestóy szenátor a következőképpen: "Erről a kérdésről mostanig csak Toró T. Tibort hallottam beszélni, így lehet, hogy az RMDSZ-en belüli posztkommunista erőket maga körül véli felfedezni. Az RMDSZ eddigi politikai hozzáállása egyértelműen azt mutatja, hogy az RTDP-vel ellentétben a szövetség egy demokratizálódó, egy decentralizálódó, az európai integráció útján lévő politikát képvisel."Az olvasó megjegyezte, Torót, már csak korát tekintve is, furcsa posztkommunistának nevezni. Az olvasó végül megkérdezte, hogy Verestóy miért nem foglalt állást, legalább egy mondat erejéig, a városi, és főleg a széki RMDSZ, a bögözi iskola kálváriája esetében, vagy Wass Albert-névtábla levételekor az ügyről? /Forrai Tibor: Számolunk... = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 2./
2004. június 9.
A népességcsökkenés következtében Kolozsvár városi tanácsa az eddigi 31 helyett csupán 27 önkormányzati képviselőből áll majd. Négy évvel ezelőtt a mandátumok a következőképpen oszlottak meg a politikai alakulatok között /2000–2004/: RMDSZ: 8, Nagy-Románia Párt (NRP): 8, Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja (RTDP): 5. Román Demokratikus Konvenció (RDK): 3, Román Nemzeti Egységpárt (RNEP): 3, Nemzeti Liberális Párt (NLP): 2, Szövetség Romániáért Párt (SZRP): 2. A most zajlott helyhatósági választások alapján a városi tanácsosi mandátumok a következőképpen oszlanak meg /2004–2008/: D.A. Szövetség: 9, RMDSZ: 6 , NRP: 6, SZDP: 6. Az RMDSZ tanácsosai: Máté András Levente, László Attila, Boros János, Pálffy Károly, Somogyi Gyula és 6. Molnos Lajos. /K. O.: Kolozsvár városi tanácsának összetétele. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 9./
2004. június 9.
A népességcsökkenés következtében Kolozsvár városi tanácsa az eddigi 31 helyett csupán 27 önkormányzati képviselőből áll majd. Négy évvel ezelőtt a mandátumok a következőképpen oszlottak meg a politikai alakulatok között /2000–2004/: RMDSZ: 8, Nagy-Románia Párt (NRP): 8, Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja (RTDP): 5. Román Demokratikus Konvenció (RDK): 3, Román Nemzeti Egységpárt (RNEP): 3, Nemzeti Liberális Párt (NLP): 2, Szövetség Romániáért Párt (SZRP): 2. A most zajlott helyhatósági választások alapján a városi tanácsosi mandátumok a következőképpen oszlanak meg /2004–2008/: D.A. Szövetség: 9, RMDSZ: 6 , NRP: 6, SZDP: 6. Az RMDSZ tanácsosai: Máté András Levente, László Attila, Boros János, Pálffy Károly, Somogyi Gyula és 6. Molnos Lajos. /K. O.: Kolozsvár városi tanácsának összetétele. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 9./
2004. szeptember 7.
Választási szövetséget köt a Román Humanista Párt (RHP) és a Szociáldemokrata Párt (SZDP). A humanisták 20 képviselői és 10 szenátori mandátumot kapnak, (többet, mint amennyit a másik "udvarló", a liberális és demokrata pártszövetség ajánlott) ugyanakkor lehetőségük lesz önálló frakciót is alakítani. Négy évvel ezelőtt a humanisták szintén a szociáldemokratáknak – az akkori Román Társadalmi Demokrácia Pártjának (RTDP) – a "hátán" jutottak be a parlamentbe. Adrian Nastase kormányfő üdvözölte az RHP országos vezetőségének döntését. /SZDP–RHP választási szövetség. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 7./
2004. szeptember 7.
Választási szövetséget köt a Román Humanista Párt (RHP) és a Szociáldemokrata Párt (SZDP). A humanisták 20 képviselői és 10 szenátori mandátumot kapnak, (többet, mint amennyit a másik "udvarló", a liberális és demokrata pártszövetség ajánlott) ugyanakkor lehetőségük lesz önálló frakciót is alakítani. Négy évvel ezelőtt a humanisták szintén a szociáldemokratáknak – az akkori Román Társadalmi Demokrácia Pártjának (RTDP) – a "hátán" jutottak be a parlamentbe. Adrian Nastase kormányfő üdvözölte az RHP országos vezetőségének döntését. /SZDP–RHP választási szövetség. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 7./
2005. június 3.
Annak idején a budapesti Magyar Hírek 1990/4-es száma idézte az újszülött RMDSZ 1989. december 25-én közétett kiáltványából: „Az állam garantálni fogja és alkotmányba foglalja a kisebbségi jogokat, hat hónapon belül elfogadja a kisebbségi törvényt, és nemzetiségi minisztériumot hoz létre.” Erre a kisebbségi törvényre azonban tizenöt évet kellett várni, az RMDSZ kezdeményezésére született meg. A kormány egyetértéssel véleményezte a végleges szöveget (RMSZ, 2005. április 2.), és továbbadta a szenátusnak. Várható volt a román oldalról az ellenkezés. Elsőnek Kovászna megye tíz román érdekvédelmi testülete tiltakozott azzal az érvvel, hogy a törvény etnikai elkülönüléshez vezet. Sepsiszentgyörgyi román suhancok megvertek magyar gyermekeket, hogy elmenjen kedvük a szeparatizmustól. Mona Musca művelődési miniszter közölte, hogy a törvénytervezet ellen szavaz, mert túl sok kedvezményt biztosít a magyarságnak. Május 26-án megszólalt Tőkés László püspök is: a kisebbségi törvénytervezeten túl kevés jogot irányoz elő nemzeti közösségnek. Adrian Nastase, volt miniszterelnök, jelenleg a Szociáldemokrata Párt ügyvezető elnöke, a képviselőház elnöke levélben figyelmeztette Tariceanu kormányfőt, milyen veszélyeket rejt magában a törvénytervezet: szeparatizmus, alkotmányellenesség, autonómia. Május 30-án Adrian Paunescu még harcosabban ítélte el a törvénytervezetet. A Magyar Polgári Szövetség szerint a törvénytervezet nem jó, mert túl kevés jogot biztosít. Nastasével kapcsolatban Barabás István újságíró emlékeztetett: a Vacaroiu-kormány, illetve Adrian Nastase a Gheorghe Funar vezette Román Nemzeti Egységpárttal (a Vatra Romaneasca politikai formációjával) együttműködve gyakorolta a hatalmat. Csak 1996 októberének végén következett be a szakítás, mikor Nastase az okok közé sorolta, hogy Funar egyre gyakrabban intéz útszéli támadásokat Ion Iliecu elnök ellen. Funar jelenleg Iliescu ellenzéki társa a szenátusban, várhatóan egyformán fognak szavazni a kisebbségi törvény ügyében. 1996 novemberében Adrian Nastase nyilatkozott: ha az RMDSZ bekerül az akkori választásokon győzelmet aratott Demokrata Konvenció kormányába, mindazt, ami ott elhangzik, „meghallja Budapest is”. Azi című lap, 1997. október 16.: Adrian Nastase, a PSDR első alelnöke sajtóértekezleten közölte: a hargitai és kovásznai magyarok olyan hatalomra tettek szert, hogy e két megyét az állam már nem uralja, amit többek között az is bizonyít, hogy ottani iskolák magyar gyermekei Cluj-Napoca helyett a Kolozsvár nevet használják. A helyszínen tett látogatása alkalmával Nastase azt is tapasztalta, hogy a román lakosság és ortodox egyháza mellőzve van a közügyekben. A veszély abban tetőzik – folytatta Nastase –, hogy az RMDSZ ki akarja vívni az autonómiát, ezért parlamenti kivizsgálás szükséges. Egy munkacsoport hamarosan meg is érkezett Csíkszeredába. Jurnalul National című lap, 1997. október 28.: hargitai és kovásznai tapasztalatai alapján Nastase javasolja a román hatóságoknak, hogy tartsák állandó megfigyelés alatt a két megyét, az ortodox egyház indítson be román felekezeti iskolákat, hozzanak munkaerőt Moldvából, létesítsenek román egyetemet. – 1997. június 23-án a központi román napilapok nagyméretű fényképéről Ion Iliescu, Adrian Nastase és Corneliu Vadim Tudor boldog egyetértésben mosolyog az olvasókra. Ziua, 1999. június 16.: Adrian Nastase levelet intézett Costin Georgescuhoz, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) igazgatójához: a magyar revizionizmus stratégiát dolgozott ki Erdély elcsatolására. Előzőleg, június 13-án a kolozsvári repülőtéren szervezett sajtóértekezletén emlegette az országot fenyegető magyar forgatókönyvet, felsorolt több nevet is az „összeesküvők” közül, akik a revizionista akciót irányítják. A SRI megalapozatlannak találta Nastase riadóját. National, 1999. október 12.: Andrian Nastase a Kárpát-medence geopolitikájának szentelt bukaresti nemzetközi szemináriumon kijelentette: Románia azért nem került be a NATO-ba mert a nagyhatalmak egy Koszovóhoz hasonló etnikai konfliktust akarnak kirobbantani azzal a végső céllal, hogy Erdélyt Magyarországhoz, a legújabb NATO-tagállamhoz csatolják. Nastase súlyos állításáról a Cronica Romana október 13-án visszhangokat közölt honatyáktól. Ionut Gherasim (Nemzeti Parasztpárt): Ostobaság. Eckstein-Kovács Péter (RMDSZ): Felelőtlen kijelentés, Paul Ghitiu (Jobboldali Erők Szövetsége): Mikor valaki konfliktusról beszél, bizonyítékokkal kell szolgálnia, Ioan Mircea Pascu (PSDR): Tudok róla, hogy létezik egy magyar terv Erdély elcsatolására. Gandul, 2005. május 26.: Adrian Nastase, a képviselőház elnöke levelet intézett a Tariceanu-kabinethez, figyelmeztetve a kisebbségi törvény következményeire: kulturális autonómia, szeparatizmus, egyszóval alkotmányellenesség. Romániai Magyar Szó, 2005. május 30.: Markó Béla, az RMDSZ elnöke a levél kapcsán kijelentette: nem a kisebbségi törvénytervezet alkotmányellenes, hanem Nastase álláspontja. /Barabás István: A levél íróját önnön múltja ihlette. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 3./
2006. február 13.
Mircea Geoana, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke kikelt a Demokrata Párt nacionalista nyilatkozatai ellen. Véleménye szerint Emil Boc elnök és elvbarátai az effajta retorikával akarják növelni befolyásukat Erdélyben. Ezután a párt vezetősége Sepsiszentgyörgyre utazott találkozni Hargita és Kovászna megye románságának képviselőivel. Sajtóértekezletén Mircea Geoana bejelentette, hogy pártja ezután szívén viseli sorsukat, ő maga is szenátori irodát nyit Sepsiszentgyörgyön, Ioan Rus pedig megbízást kapott, hogy készítse el a párt Erdély-stratégiáját. Az előzmények: National című lap, 2001. nov. 22.: Ioan Rus belügyminiszter után Ioan Stan PSD-képviselő, a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/-bizottság elnöke sajtóértekezleten jelentette be a fenyegető veszélyt: a Székelyföld tervezett autonómiája révén Románia elveszti területének jelentős részét, a románok kénytelenek lesznek elhagyni szülőföldjüket. Hasonlóan Iliescu államelnökjelölt gyulafehérvári kortesbeszédében (Curierul National, 1996. nov. 11.), az (akkor még) elnök kijelentette: „Mindig elleneztem és ellenezni fogom az RMDSZ némely vezetőinek autonómia-követeléseit és ezzel a román állam egységének szétdarabolását. Nem feledhetjük el, hogy az RMDSZ választási programja kendőzetlenül beszél az etnikai alapú területi autonómiáról, ami egyet jelentene Románia föderalizációjával.” Adrian Nastase (az akkor ellenzéki PDSR alelnöke) ellátogatott Hargita és Kovászna megyébe /Dimineata, 1997. okt. 27/, majd kijelentette: a románságot elmagyarosítják, nemzeti jelképeit, civilizációjának bizonyítékait eltüntetik, ilyen körülmények között állandó harcot kell folytatnia jogaiért. Ultima Ora, 1997. nov. 24.: Választási kampánya keretében a PDSR harcot indított az erdélyi szavazóbázis megnyeréséért. A párt vezetősége Sepsiszentgyörgyön találkozott erdélyi szervezeteinek képviselőivel, ez alkalomból elhatározták, hogy a nacionalizmus jegyében külön Erdély-programot indítanak be. Adevarul, 1998. jún. 22.: A PDSR vezetősége Nagyváradon közzétette Erdély-kiáltványát, hogy ellensúlyozza az RMDSZ egyre radikálisabb politikáját, amelynek célja az etnikai autonómia és általa az ország föderalizációja. Adevarul, 2000. márc. 20.: „A PDSR meg akarja hódítani Erdélyt. Célja, hogy a jobboldali erőket kiszorítsa onnan, és megmentse az országot az összeomlástól, amelybe a Demokrata Konvenció kormánya vitte.” A hódítás tovább folyik. /Barabás István: Erdélyi hódítók. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 13./
2006. július 6.
A román parlamentarizmus történelmében egyedülálló eset, hogy a hatalmon lévő kormánykoalíció valamelyik pártja a sztrájk akár „enyhébb” változatához folyamodjon, és bojkottálja a törvényhozást. Legutóbb tavaly augusztusban a Szociáldemokrata Párt (PSD) teljes politikai sztrájkot hirdetett. A legnagyobb ellenzéki alakulat, a PSD kezdeményezése közel 15 ezer önkormányzat működését lehetetlenítette volna el. A PSD végül elállt a politikai sztrájktól. A PSD elődje, a Társadalmi Demokrácia Romániai Pártja (PDSR) 1998-ban hirdetett korlátlan ideig parlamenti sztrájkot, amikor a Demokratikus Konvenció volt hatalmon. A törvényhozás néhány napig zavartalanul zajlott, mert a PDSR honatyáinak hiányzása ellenére az ülések határozatképesek voltak. Végül a kormánykoalíció megelégelte az ellenzéki akciót, és élve a házszabály adta lehetőségekkel, levonatta a távolmaradó képviselők béréből a napi ülésilletéket. Ez jobb belátásra térítette a PDSR-t, a párt december 7-én beszüntette a közel három hétig tartó tiltakozást. /Cs. P. T.: Ellenzéki előjog a parlamenti sztrájk. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 6./
2006. augusztus 21.
Rákbetegségben elhunyt Adrian Casunean Vlad ügyvéd, a Szociáldemokrata Párt (PSD) háromszéki szervezetének elnöke. Az elhunyt 1992-től folyamatosan vezette az időközben többször elnevezését változtatott párt (FDSN, PDSR, PSD) megyei szervezetét, 1991-től vezetőségi tagja volt a Vatra Romaneasca Szövetségnek, 1993-1997 között pedig Kovászna megye prefektusit tisztségét töltötte. Casunean 2000-2004 között a PSD parlamenti képviselője volt. /Domokos Péter: Elhunyt a háromszéki PSD-szervezet elnöke. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 21./
2008. július 9.
Visszavonulását fontolgatja Ion Iliescu, az elmúlt húsz esztendő meghatározó személyisége, a korára hivatkozik, az elemzők szerint azonban tart az új választási rendszertől. Ion Iliescu szenátor, a PSD tiszteletbeli elnöke 1965-től a Nagy Nemzetgyűlés tagja, 1967 és 1971 között ifjúsági miniszter. 1971-ben eltávolították a párt felső vezetéséből, bírálta a pártvezetést és felvette a kapcsolatot a hazai ellenzékkel. 1979 és 1984 között az Országos Vízműveknél dolgozott, majd 1989-ig a Műszaki Könyvkiadó igazgatója. 1989. december 22-én a tévé által közvetített forradalom sztárja, a Nemzeti Megmentési Front Tanácsának elnökévé nevezték ki. 1990-ben alapító tagja a Nemzeti Megmentési Front nevű pártnak, amelyből később osztódással megalakul a Demokrata Párt (PD) és a Társadalmi Demokrácia Pártja (PDSR). Utóbbi névváltoztatással lett a mai Szociáldemokrata Párt (PSD). Iliescu az ország elnöke volt az 1992-es szabad választásokig. Az első bányászjárás idején megköszönte a bányászoknak a bukaresti rendcsinálást. Nem utazott Marosvásárhelyre, hogy megakadályozza a román–magyar összecsapást. Csak a titkosszolgálatok megalakulása után utasította a belügyet, hogy rendet teremtsen. 1992-ben megválasztották államfőnek. 1996-ig vezette kemény kézzel az országot, a magyarsággal szemben elutasító volt. 1996-ban Emil Constantinescuval szemben elvesztette a választásokat, és rá egy évre megválasztották a PDSR elnökének. Ezt a tisztségét 2000-ig töltötte be. 2000-ben ismét államfővé választották. 2004-ig az Adrian Nastase-kabinet kisebbségben, az RMDSZ támogatásával kormányzott. 2004-ben Iliescu támogatta Adrian Nastasét a kampányban, de Traian Basescu lett az államfő. Iliescu a pártvezetési tisztséget is elvesztette, azonban 2006-ban a PSD tiszteletbeli elnökévé választották. /Simon Judit: „Az első ember” búcsúja. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 9./
2008. december 10.
Románia rendszerváltás utáni történetében egyetlen párt sem alkotott többséget a parlamentben, és egyetlen alakulatot, a mostani Szociáldemokrata Pártot leszámítva valamennyi formáció koalícióban vezette az országot. Románia a rendszerváltás utáni időszakot nagykoalícióval kezdte. Az első, úgynevezett átmeneti kabinet, amelyet Petre Roman vezetett, négy miniszterelnök-helyettesből, 28 miniszterből és tíz miniszteri rangú államtitkárból tevődött össze. Tagjait a Nemzeti Megmentési Front Tanácsa (CFSN), illetve annak elnöke, Ion Iliescu nevezte ki törvényerejű rendelettel. A tárcavezetők között volt Victor Atanasie Stanculescu és Mihai Chitac tábornok is, akiket idén ítélt el a bíróság jogerősen a forradalom idején elkövetett tetteik miatt. Az első rendszerváltás utáni kormánynak egyetlen magyar tagja volt, Horvát Andor, Andrei Plesu művelődési miniszter helyettes államtitkára. Az első Roman-kormány idején következett be az első bányászjárás is. Ion Iliescu kérésére a vájárok 1990. január 28–29-én rohamozták meg és dúlták fel a fővárost, valamint a FSN választási szereplése ellen tüntető ellenzéki pártok székházait. Alig egy évvel később a második Roman-kormánynak szintén bányászjárás vetett véget. Helyét Theodor Stolojan foglalta el a miniszterelnöki székben 1991. október elsején. Nicolae Vacaroiu volt az első miniszterelnök, aki a forradalom után letöltötte mandátumát, annak ellenére, hogy alakulata nem rendelkezett többséggel a parlamentben. Az 1992. november 19-én hivatalba lépett Vacaroiu a frissen alakult Nagy-Románia Párt (PRM) támogatásával kormányzott; a két alakulat együttműködését jelezte a „vörös négyszög” kifejezés. A Vacaroiu-kormányt a legtöbben populistának tartják: elutasította a privatizációt és elodázta a gazdaság átszervezését. Az átmenet csupán az 1996-os választások után kezdődött el, a demokratikus ellenzék győzelme nyomán. A Demokratikus Konvenció első miniszterelnöke, Victor Ciorbea azonban túlságosan merésznek bizonyult: egyrészt a reformokat illetőn, másrészt az etnikumközi kapcsolatok terén. Az RMDSZ-t is magába foglaló koalíción belüli nézetkülönbségek ellenére Ciorbea jelentősen bővítette a nyelvhasználati jogokat – igaz, sürgősségi rendeletét utólag visszavonták. Emil Constantinescu államfő Ciorbea menesztésével próbálta ellensúlyozni a kormány népszerűtlen intézkedéseit. Az első konvenciós kabinetben Birtalan Ákos vezette a turisztikai tárcát, Tokay György pedig kisebbségi kérdésekért felelős tárca nélküli miniszter volt. Constantinescu 1998. áprilisában Radu Vasilét nevezte ki a kormányfői posztra. A következő másfél évben egymást követték a botrányok. 1999 decemberében az államfő Vasilét is eltávolította, helyére Mugur Isarescu, a Nemzeti Bank kormányzója került. Isarescu megvalósítása az ország rövid- és középtávú fejlesztési terve és több évi recesszió után az első pozitív gazdasági növekedés. A 2000-es választások egyben Ion Iliescu és baloldali pártja visszatérését jelentették. Utóbbi nem nyert ugyan többséget a törvényhozásban, azonban az RMDSZ külső támogatásával kényelmesen kormányzott 2004-ig. Az időszakosan megújított együttműködési megállapodásoknak köszönhetően ez a periódus hozott a legtöbb eredményt a kisebbségi jogok és az etnikumok közötti viszony javulása tekintetében. Négyévi nyugodt kormányzás után az időközben Szociáldemokrata Párttá alakult PDSR megnyerte ugyan a 2004-es választásokat, azonban államfőjelöltje, Adrian Nastase alulmaradt Traian Basescuval szemben az elnöki tisztségért folyó versenyben. A második forduló után Basescu a liberálisok és a demokraták szövetségének oldalára állította az RMDSZ-t és a PSD-vel közös listán indult humanistákat (PUR), mai konzervatívokat. Az előrehozott választásokat erőltető elnök csupán azt érte el, hogy Calin Popescu-Tariceanu liberális párti elnök és kormányfő menesztette a demokrata minisztereket. Azóta kisebbségben kormányoz az RMDSZ-szel és a PSD parlamenti támogatásával. /Szőcs Levente: Román koalíciós hagyományok. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 10./
2008. december 11.
A közös kormányzásra készülő Demokrata-liberális Párt és a Szociáldemokrata Párt múltja szorosan összefonódik, noha a minap még politikai értelemben halálos ellenségek között semmiféle együttműködés nem létezett. A Nemzeti Megmentési Front (FSN – Frontul Salvarii Nationale) említésére ma a legtöbben Ion Iliescura gondolnak. Holott a FSN jogutódja a mai Demokrata-liberális Párt (PD-L). A FSN 1989 decemberében alakult meg. Feladata az eredeti elképzelések szerint az első demokratikus választások megszervezése volt. Az erre tett ígéretet azonban a szerveződés elnökévé választott Ion Iliescu már 1990 elején megszegte. Február 6-án a bukaresti törvényszék politikai mozgalomként jegyezte be a FSN-t, lehetővé téve szereplését a május 20-i választásokon. Az akkoriban rendkívül gyenge ellenzék az utcára vonult, és folytatta a tiltakozást a választás után is, amelyet a FSN több mint 70 százalékkal megnyert. A kéthónapos megmozdulásnak a sorban harmadik bányászjárás vetett véget 1990. június 13–15-én. A „politikai mozgalmat” azonban nem az Egyetem-tér véres leverése rengette meg. Június 17-én az államfővé választott Iliescu kinevezte a FSN első kabinetjét, élén az átmeneti kormányt is vezető Romannal. A FSN 1992. március 27– 29-én tartotta első tisztújító kongresszusát. Ezen az 1991. szeptemberi bányászjárással eltávolított kormányfő, Petre Roman (akinek utódja a kormány élén Theodor Stolojan volt) és csoportja külön programtervezetet mutatott be „A jövő ma” címmel. Ez kapta a legtöbb voksot, ezért ez lett a párt politikai programja. Iliescu és támogatói nem nyugodtak bele Petre Roman elnökké választásába és elhagyták az alakulatot. A szakadás után Iliescuék új politikai formációt hoztak létre, amely a Demokratikus Nemzeti Megmentési Front (FDSN) nevet kapta. A névválasztásban szerepet játszott, hogy a FSN ismerősen csengett a választók fülében. Azonban néhány hónappal később kiderült, hogy a névnél sokkal fontosabb „védjegy” Ion Iliescu. Petre Roman FSN-je a helyhatósági választásokon még jól szerepelt, az őszi parlamenti választáson viszont már csak a voksok alig tizedrészét kapta meg. A parlamenti többséget azonban a FDSN sem érte el, ezért Nicolae Vacaroiu kormánya a Nagy-Románia Párt támogatásával kisebbségben kormányzott, miután a FSN visszautasította a koalíció létrehozására tett ajánlatot. A FSN az Iliescu-csoport kiválása után egy évvel, 1993 májusában összeolvadt a Demokrata Párttal (PD), amelynek a nevét a fúzió után megtartotta. Az alakulat ezt a nevet használta mindaddig, amíg tavaly össze nem olvadt a Nemzeti-liberális Pártból (PNL) kivált Stolojan-frakcióval. A FDSN 1993-ban szintén keresztelőn esett át, a Társadalmi Demokrácia Romániai Pártja (PDSR) nevet vette fel. Az 1992–1996. közötti időszakban az ellenzék még jobban megerősödött. A Demokratikus Konvenció (CDR) által létrehozott koalícióba a PD a Román Szociáldemokrata Párttal (PSDR) alakított Szociáldemokrata Unió (USD) tagjaként lépett be. Utóbbi a törvényhozási választáson a voksok 13 százalékát kapta. A koalíciós partnerek a PD számlájára írják Victor Ciorbea miniszterelnök megbuktatását. A konvenciós botrányok a Demokrata Pártot is megviselték. 2000-ben a parlamenti választáson a PD a szavazatok hét százalékát szerezte meg. Az államfőválasztáson a röviddel korábban pártelnökké újraválasztott Petre Roman alig háromszázaléknyi voksot kapott. Miközben a PDSR megnyerte az elnök- és parlamenti választást és visszatért a hatalomba, a PD-ben a gyenge választási szereplés nyomán elkezdődtek a belharcok. 2001-ben Traian Basescu programtervezete nyert a kongresszuson, miután előzőleg a küldöttek elutasították a PDSR-vel való együttműködést célzó javaslatot. A mostani demokrata-liberális párt irányultsága szempontjából érdekes Traian Basescu nyertes programtervezetének címe: „Erős Románia – szociáldemokrata Románia”. A PD akkoriban a Szocialista Internacionálé tagjaként tűzzel-vassal küzdött a 2001-ben, Adrian Nastase vezetésével Szociáldemokrata Párttá (PSD) alakult formáció felvétele ellen. A PD időközben politikai programjába beiktatott egy kitételt, amely megtiltott mindenfajta együttműködést az egykori testvérpárttal. A két formáció történetében közös, hogy mindkettő fúzió révén szerezte mostani megnevezését. A PD legjelentősebb „akvizíciója” a névadó Demokrata Párt volt, míg a PSD szempontjából a legfontosabb az Alexandru Atanasiu által vezetett Román Szociáldemokrata Párt (PSDR) beolvasztása volt. Ezzel nemcsak új nevet szerzett, hanem belépőt a Szocialista Internacionáléba, amelynek a PSDR tagja volt. A Stolojan-féle liberális szakadárok csatlakozása után kapta a PD a Demokrata-liberális Párt nevet. /Szőcs Levente: FSN – a koalíció közös gyökere. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 11./
2009. február 13.
Az elmúlt hónapban lemondásra szólította fel Markó Bélát Kiss Sándor, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének vezetője, éles szavakkal bírálva a szövetségi elnök választások utáni politikai stratégiáját. Kiss Sándor téved, túloz vagy megjátssza, hogy meglepődik azon, hogy a koalíciós tárgyalásokat vezető RMDSZ-elnök elárulta addigi szövetségesét. Az RMDSZ országos vezetése ugyanis nemcsak most árulta el szövetségeseit, hanem tizenkét éve minden ciklus végén, írta Ferencz Zoltán. A magyar érdekképviselet 1990-től hat éven át együtt volt ellenzékben azokkal a politikai formációkkal, amelyek a parlamentben vagy azon kívül Románia demokratikus átalakulásáért, a volt kommunista politikai elit leváltásáért küzdött. 1996-ban megnyerte a választásokat a Demokratikus Konvenció (DK), amelynek az RMDSZ is szövetségese volt. Megnyerte, de a hatalomba bekerült egy kakukktojás is, a volt Kommunista Párt, azaz az Iliescu fémjelezte Nemzeti Megmentési Frontból Petre Roman vezetésével kivált Demokrata Párt is, amely egyébként szintén a volt kommunista nomenklatúra továbbélését volt hivatott biztosítani. Petre Roman és az akkori, igen aktív közlekedési miniszter, bizonyos Traian Basescu mindent elkövetett, hogy Emil Constantinescu elnök és a Demokratikus Konvenció ne tudja meghozni azokat a lényeges döntéseket, amelyek kibillentették volna a ‘89 után gyorsan elfoglalt gazdasági pozíciókból az RKP második vonalát és klientúráját. A cikkíró bemutatta a pálfordulások sorozatát. Első árulás: a Demokratikus Konvenció 2000-ben elvesztette a választásokat. Az RMDSZ akkori vezetői azonnal felajánlották szolgálataikat a győztes PDSR-nek, Iliescu és Nastase pártjának, a Demokratikus Konvenció és az RMDSZ addigi vehemens ellenségének, az 1996 előtti magyarellenes parlamenti és sajtókampányok szerzőinek. Négy év alatt (2000–2004) az RMDSZ „nemzetközi hírű” jogászainak rábólintásával és szavazataival antidemokratikus törvények születtek: az adatvédelmi törvény például. Második árulás: 2004-ben Iliescu, Nastase és Mircea Geoana alakulata, a mai Szociáldemokrata Párt veszített a választásokon. Az RMDSZ azonnal elárulta őket is, és szövetségre lépett a kormányt alakító, addig a politikai paletta ellenkező oldalán elhelyezkedő Nemzeti Liberális Párttal, és vele, mellette, alatta kormányoz egészen 2008-ig. Harmadik árulás: az RMDSZ 2008-ban pillanatok alatt otthagyta a Nemzeti Liberális Pártot, és átáll a liberálisokat évek óta ostorozó PDL, vagyis Traian Basescu és Emil Boc pártja mellé. Ezt vette észre Kiss Sándor, ez utóbbiért kéri Markó fejét. És a többi árulás? A magyar ügyekről való lemondás? Azért mi jár? Ebből is említett néhányat Ferencz Zoltán. 1996-ban Victor Ciorbea miniszterelnök nyilvánosan megígérte ugyan a Bolyai Egyetem fokozatos visszaállítását, de az RMDSZ-vezetők tudták, hogy ez nem fog menni. Rendeztek egy konferenciát arról, hogy tulajdonképpen nincs is szükség magyar egyetemre, a multikulturális Babes–Bolyai tökéletesen megfelelő keret a magyar nyelvű felsőoktatás részére. Főszervező az Eckstein-Kovács Péter köré tömörült Szabadelvű Kör, előadók a multikulti védelmében, az önálló magyar egyetem eszméje ellen jeleskedő magyar egyetemi tanárok: Cs. Gyimesi Éva („magyar egyetem = gettó”), Magyari Nándor és mások. Azóta mi történt? Magyar egyetem 12 évi kormányzati szerepvállalás után sincs, a „multikulti” egyetemen magyar feliratokat kifüggesztő magyar tanárok elvesztik állásukat. Ebben az időszakban az oktatásért és a kultúráért felelős legmagasabb állami funkció a miniszterelnök-helyettesé. Neve: Markó Béla. Ötödik árulás: a kettős állampolgárság. Markó Béla hosszú ideig nem tudta, hova álljon. Aztán végül is Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök álláspontját találja vonzónak. 2004. szeptember 22-én Markó Béla, az RMDSZ államelnökjelöltje sajtótájékoztatón kijelentette: meg lehetne könnyíteni a magyar állampolgárság megszerzését, de nem lehet egyetérteni a kettős állampolgárság alanyi jogon való megadásával. 2004. november 24-én Markó az MTI-nek nyilatkozta: „nem elég Magyarországon elfogadni a kettős állampolgárságot, azt Romániában is el kell fogadtatni, és erre csak egy erős parlamenti képviselettel rendelkező RMDSZ képes”. Ez azonban nem igaz. Romániában a kettős állampolgárságnak semmi akadálya, közel egymillió, a Moldovai Köztársaságban élő román már élt ezzel a jogával – népszavazás nélkül. Különben Verestóy Attila szenátor a népszavazásban is jó üzletet szimatolt. Akkoriban az ő és a rokonai cége nyomtatta az MSZP-nek erdélyi magyarok elleni rágalmaktól hemzsegő plakátját, melynek aláírója Gyurcsány Ferenc volt. Hatodik árulás: Communitas Alapítvány. A román államtól a magyar közösség intézményeinek szánt jelentős összegű pénzügyi támogatás ennek bankszámlájára kerül. A Communitas 2008 márciusáig egyszerűen magánalapítványként működött. Mindössze 2008-ban ismerte el a kormány közhasznú alapítványként. Tíz évig Markó, később Takács Csaba elnökletével gyakorlatilag azt csinálhattak a pénzzel, amit akartak, nem volt lehetőség semmilyen társadalmi kontrollra. Nyilvános pályázatokat is csak azóta írtak ki, mióta a Krónika sorozatot indított a Communitas visszaéléseinek a felderítésére. Ma már szakosztályai vannak, pályázatokat, rendezvényeket (kivéve a nem RMDSZ Tusványosi tábort), könyv- és lapkiadást támogat, például működteti az RMDSZ-szócső Új Magyar Szót és Markó hajdani irodalmi folyóiratát, a Látót, avagy a Mentor Kiadót, amelyben Markó is résztulajdonos. Folytathatni lehetne a tanügyi törvénnyel (történelem, földrajz csak románul), az eurorégiók jelenlegi, a Székelyföldet feldaraboló térképének elfogadásával, megszavazásával (!), Románia monitorizálása idő előtti megszüntetésének a támogatásával (Frunda György), azzal, hogy az EU-ba való felvételkor az RMDSZ semmilyen kisebbségi garanciákat nem igényelt stb. Nem lehet mondani, hogy a brassói RMDSZ-kongresszuson megválasztott Markó Béla RMDSZ-elnök és szűk vezető csapata soha semmi jót nem tett a magyarság érdekében. Sok minden sikerült, főleg a szimbólumok, például a magyar feliratok és a nyelvhasználat, valamint az iskolák, székelyföldi vállalkozások anyagi támogatása terén. Az önkormányzatokban működő magyar testületek a legtöbb helyen nagyszerűen végzik a dolgukat. Azonban a magas pozíciójú vezetőket a büntethetetlenség illúziója folyamatos túlkapásokra csábítja. Belső RMDSZ-körök sérelmezik: aki az országos vezetőséget, főleg Markót, Verestóy Attilát, Frunda Györgyöt, Kelemen Hunort bírálja, annak vége, persona non grata lesz hetedíziglen, még a gyerekeitől is őrizkednek az ösztöndíjakat, kirándulásokat elosztó pártfunkcionáriusok. Az a sajtóorgánum, amely rendszeresen helyt ad bíráló hangnemnek vagy az ellentábor (MPP, EMNT, függetlenek) képviselőinek, elveszti a szövetség markába összpontosult pénzügyi támogatást. Megesik, hogy vezetőjét, bármilyen hűségesen szolgált addig, leváltják, például legutóbb Salamon Márton Lászlót, az Új Magyar Szó főszerkesztőjét egy Kincses Előd-interjúért. Nem csoda, ha a romániai magyar sajtótól nem várható tényfeltáró, kritikai szellem, a korrupciós leleplezése, annak ellenére, hogy az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) gyakori „meghívottjai” Frunda György, Verestóy Attila, Nagy Zsolt és mások. A véleménymondás szabadsága sérül, ez lehet a hetedik árulás. /Ferencz Zoltán: A hetedik és a többiek. = Krónika (Kolozsvár), febr. 13./
